Böszörményi Zoltán.infoGulisio Tímea: „A határ az, amit át kell lépnem”
Az Ünnepi Könyvhetet megelőzően az olvasók műfajteremtő kortárs regény bemutatóján vehettek részt. Böszörményi Zoltán Regál című műve egy háromkötetes regénytrilógia első darabja, amely 2010-ben jelent meg először az Ulpius-ház Kiadó gondozásában, most pedig az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában újra elérhető az olvasók számára.
A bemutatónak a Magyar Írószövetség könyvtára adott otthont, és a Magyar PEN Club-estek nyitó irodalmi rendezvényeként került rá sor. A Regál betűszó, ha fordítva olvassuk, lágert jelent, ugyanakkor átvitt értelemben, a mű társadalmi vonatkozásait tekintve a ’polcrendszer’ értelmezés is helyénvaló. A Regál a magyar irodalom egyedülálló, modernkori lágerregénye, ilyen értelemben műfajteremtő könyv. Megdöbbentő, tragikus, húsbavágó írás a szabadságról, a kommunizmus politikai megtorlása és hatalmi autokráciája elől menekülő emberekről. A Regál maga a dantei purgatórium, a félelem, a bizonytalanság, ugyanakkor a remény, a fény szimbóluma. A szabadság felé vezető kapu, átmeneti hely, modernkori láger, ahová a zöldhatáron átszökő, az életét kockáztató főhős, Tamás megérkezik, és találkozik hasonló sorsú társaival. A történelmi lágerekhez képest itt a cél nem az ott lakók megsemmisítése, hanem azok átmeneti elhelyezése, amíg befogadó hazára lelnek. A szereplők között találunk matematikust, nyelveket tanuló fiatalt, árvaházi lányokat, munkásfiút, de bűnözőket is. Mindannyi menekültet a szabadság reménye élteti, megalázva, a körülményeknek kiszolgáltatva várják az „ítéletet”. Eközben szembenéznek a nyugati ember hol angyali, hol ördögi arcával. „Költészet és próza, történelmi látlelet, krimi, lélektani dráma, szerelmi történet” – olvasható a fülszövegben, amely jól érzékelteti a Regál sokrétűségét. A kötet ajánlóját is jegyző Varga Melinda többek között a regény külföldi fogadtatásáról kérdezte az írót, nem véletlenül, hiszen a mű angol, német, orosz, lengyel, román nyelven is megjelent, Torontóban és Varsóban is ismerik, szeretik. A Terror Házában az angol látogatók sokat rendelnek belőle – jegyezte meg a szerző. A regény címének megszületése kapcsán az író elmondta: ilyenkor az eladhatóság sem utolsó szempont, és utalt a Soha véget nem érő szeretkezés című, legutóbbi verseskötetének kíváncsiságot ébresztő címére. A szereplők beszélő neveket kaptak, például Matekos, Kopasz, Tudákos, Szőke, Pici; de a szerző az országok neveit is ilyen elven alkotta meg (Autérlia, Ameránia, Kadánia – Ausztrália, Amerika, Kanada). Tekinthető ez paradigmának: az író ezzel univerzalitást ad a történetnek, az olvasó pedig könnyebben azonosul a cselekménnyel, a regény szereplőinek sorsával. A beszélgetők kitértek arra is, ahogy a regényen végigvonul a fény motívuma, a fényenergia hullámzása. A fény itt olyan helyekre is beszüremkedik, ahova senki nem gondolná – emlékeztetett Böszörményi a regény kapcsán. A fénnyel összefüggésben épp ilyen jelentőségteljes visszatérő motívumok a szövegben a köd, a hajnal, a remény, a félelem és az álomszerűség – ez utóbbi a regény zárlatában és a mű értelmezésében is kulcsfontosságú szerephez jut. Nem kerülhető ki a regény aktualitása, hiszen a gazdasági és a politikai menekültek közötti különbségtétel sosem volt érvényesebb, mint ma, emlékeztetett Böszörményi Zoltán. Az ’56-os menekültek és a későbbiekben kivándorló kelet-európaiak csak akkor kaphattak menedékjogot egy tengerentúli országba – magyarázta az író –, ha politikai menekültek voltak, a gazdasági menekültek beutazását igencsak megnehezítették. Ahogyan a regény világában, a valóságban is azon múlt minden – számolt be átélt tapasztalatairól az író –, hogy a kihallgatótiszt mit állapított meg a kérelmezőről. Böszörményi Zoltánnak szerencséje volt, egy magyarul tudó, Erdélyt is ismerő osztrák tiszthez került, így hamar kialakult a bizalom, ami őszinte kitárulkozásra készteti az embert. Nem is kérdés, hogy megváltozott-e a világ azóta. Nagyon is. Böszörményi kiemelte az akkori menekültek alázatát, kimondatlanul is szembeállítva ezt a mai migránsok, gyakran megdöbbentő, agresszív magatartásával. A regény küldetésének, üzenetének tartja, hogy segítsük a menekülőket, a háború, a félelem elől ámokfutó módjára rohanó tragikus sorsú embereket – valóban azokat, akik erre ténylegesen rászorulnak. Hiszen menekülni sok minden elől lehet. A gondolatainktól, a tetteinktől, az érzéseinktől... és még sorolhatnánk. Ilyen értelemben annak is sokat mond a regény, aki nem élte át a menekülés reménytelenségét. A regény (és az élet) örök kérdése, hogy van-e határ.
Megjelent: Helyőrség, 2022. június 17.
|
|