Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Recenzió

Kántás Balázs: A számvetés poézise

soha.jpg

– Kapcsolódó tanulmány Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című verseskötetéhez

 

Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című verseskötete1 voltaképpen nem más, mint az érett költő számvetése saját életével és az emberi létezéssel általában, illetve eddigi, leginkább a későmodernség poétikáját követő, filozófiai-humanista költészetének szintézise.

Bene Zoltán: A világegyetem megragadása Böszörményi Zoltán regényében

Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című új regényét nehéz lenne besorolni valamely skatulyába, ugyanakkor éppen ez az egyik erőssége, utóvégre a modernitásban nincsenek és nem is lehetnek tiszta műfajok, alműfajok, márpedig ez a regény a modernitás regénye (is).

Farkas Gábor írása a Kortársban

soha.jpg

Böszörményi Zoltán eddigi líráját is intenzív személyesség jellemezte, és ahogy újabb kötetének címe sugallja, ez továbbra is meghatározó a költő verseiben.

Rimóczi László: Kötelező olvasmány minden lelépni készülő anyának

sovargas.jpg

„Vajon ki tehet arról, ha az egységes, harmonikus család csupán vágyálom marad? A rendszer? Az anyagi háttér? A globális áramlatok? Az érzelmi fogyatékosság? A szerző számos figyelemreméltó alternatív választ rejtett el művében úgy, hogy minden olyan stílushibát elkerült szerencsére, amit azok az írók szoktak elkövetni, akik gyerekbőrbe bújnak, de hiteltelenül mozgatják a figurát.” – Böszörményi Zoltán Sóvárgása Rimóczi László olvasatában. 

Varga Melinda: Érzéki versek létről, nőről, politikáról

soha.jpg

A jó vers mindenkihez szól. Egyetemes. Szerelmesünk öleléséhez hasonló eksztatikus gyönyört nyújt. A költő helyettünk mond el valamit a világról; mi meg belehelyezzük magunkat verseibe, és úgy érezzük, akár mi is írhattuk volna. Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című verseskötetére illenek a fentiek.

Bátorligeti Mária: Összefércelt valóság

irgalom_0.jpg

Minden vers világa fraktálszerű, azaz nem tud mentesülni a nagy Egész törvényszerűségei alól. Egy vers valódi ereje abban is lemérhető, hogyan képes az adott törvényszerűségek kijátszásának az elhitetésére. Böszörményi Zoltán verseinek világában ez a jelenség leginkább a térkorlátok, időkorlátok, illetve a nyelv lehetőségeinek a feszegetésében mutatkozik meg.  

Elke Mehnert: Egy menekültregény – Ein Flüchtlingsroman

furchen.jpg

Ha igazuk van a közvéleménykutatóknak, és bennünket, németeket pillanatnyilag mindennél jobban nyugtalanít a menekültprobléma,  akkor Böszörményi Zoltán regényének minden esélye megvan arra, hogy felkerüljön a német sikerlistákra.

Gudrun Brzoska: Böszörményi, Zoltán – „In den Furchen des Lichts“

furchen.jpg
 Im September kam Böszörményis „In den Furchen des Lichts“ heraus. Auch er führt die Gründe seiner Flucht aus einem kommunistischen Land an, hier Rumänien, in den frühen 80er Jahren und seine Ankunft in einem Zwischenlager des „Gelobten Westens“.

Varga Melinda: A vers belső létezés

irgalom_0.jpg

A versolvasás közelebb visz minket önmagunkhoz, a vers maga a belső létezés, hiszen olyan mélyrétegeket mozgat meg bennünk, amelyekre legfeljebb a hozzá legközelebb álló művészet, a zene képes. Ezt a gondolatot bontja ki Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise (Irodalmi Jelen Könyvek – Kalligram Kiadó, 2016) című, legújabb verseskötetének Nyitott szemmel című verse:  

MANDICS GYÖRGY: Az éj puha teste – Böszörményi Zoltán regényéről

 A kritikusok már a két világháború között Joyce kapcsán a regény haláláról cikkeztek, azzal érvelve, hogy a modern regény elérkezett önön lehetőségei szélső határához, nincs tovább. De ha ezzel szemben azt nézzük meg, hogy mennyi minden következett még azután, akkor azt is látjuk, hogy a modern regény megújítása egy olyan folyamat, amely távolról sem zárult le, s minden valamirevaló író újra nekifut a lehetetlennek, s megkísérli, hogy e képlékeny formát újra átszabja s a maga igényei számára alakítsa át.

Tartalom átvétel