Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Négy évszak című kötetében aforisztikus, szabadvers töltetű és energiájú szövegeiben Márai Sándor Kuprinról, az orosz írónagyságról így fogalmaz:

„…eszembe jut zavaros szeme, eszembe jut a párizsi szoba, eszembe jut Kuprin zavart, dünnyögő hangja, amint ezt mondja: a vodkának az a sajátsága, hogy kékes színben látja az ember a világot, eszembe jut a szenvedés, a vágyódás, amellyel haza gondolt Párizsból, ahol nem volt köze semmihez a világon, az utcai padokhoz sem, az Eiffel-torony éjszakai fényeihez sem, Maurice Dekobra irodalmi sikereihez sem: mindez eszembe jut, s megértem, hogy haza ment meghalni. A meghalásnak is van illemtana. Erkölcsös ember odahaza hal meg.”

Megdöbbentő sorok. Mennyire megváltozhatott Márai az évek folyamán, ha megfeledkezett a fenti idézet utolsó két mondatáról. Ezek szerint, 1989-ben neki is haza kellett volna jönnie. Magával hoznia a vadászpuskáját. Valamelyik pesti szállóban szobát bérelnie. Csőre töltenie fegyverét, s várni a megfelelő pillanatra.

Biztos vagyok, őt is, mint Kuprint, amikor haza tért, egy egész ország ünnepelte volna. Ennek láttán, talán benne is megváltozott volna az elhatározás, amellyel San Diegóban – ez év februárjában volt húsz éve annak – főbe lőtte magá